Mar 5 eve...

Ugyan nem baba tema, de mivel a masik blogunk mar nem igazan aktiv, ezert itt irom meg ezt is - vegulis a csaladi "tortenelem" resze ez is: ma pont 5 eve erkeztunk meg Brusszelbe, hogy Norbi majus 16an elkezdjen dolgozni a Bizottsagnal, en pedig megkezdjem eletem egyik legszebb felevet, otthonulo feleseg beosztasban :)

Hogy azert kicsit kossem a gyerekvallalashoz is a dolgot, tobben mar akkor azzal nyaggattak bennunket, hogy itt az idealis ido a gyerekvallalasra: Norbinak van biztos, jol fizeto allasa, amibol engem is siman el tud tartani, nekem ugy sincs allasom, hazasok vagyunk mar, ugyis szeretnenk gyerekeket, miert nem allunk neki rogton a baba-projektnek?
Hat, mert egyszeruen nem ereztuk kesznek ra magunkat... es ugy gondoltuk, hogy csak azert, mert eppen az eletkorulmenyeink ugy allnak, hogy idealis lenne egy baba erkezese, ha emellett lelkileg nem erezzuk ugy, hogy gyereket szeretnenk (sot, mondjuk ki, ha ugy erezzuk, hogy inkabb utaznank, buliznank, es megijedunk, ha belegondolunk, hogy egy kisbabarol kellene gondoskodnunk :)), akkor nincs itt az ideje a gyerekvallalasnak. Szepen kivarjuk, amig lelkileg is megerik az elhatarozas :)

Es milyen jol tettuk, hogy vartunk!
Most viszont nem aprozzuk el, ha mar egyszer belekezdtunk, hadd jojjenek szepen sorban :)
Bar remelem, a kovetkezo Bogyi azert legalabb majus vegeig varat magara :)