Gyerekszaj

Eppen indulunk vhova, termeszetesen mindig en vagyok az utolso, aki elkeszul, miutan mindenkit feloltoztettem, foleg igy telen, sapka-sal-kesztyu, dszeki, cipo, kitoltam az ajto ele, h ne melegedjen rajuk a sok gonc, gyorsan magamra is felhajigalom a megfelelo ruhadarabokat, de mire odaig jutnek, h esetleg a tukorben csak egy pillantasra meltassam magam, mar mindenki turelmetlenul toporog az ajto elott. Dani a multkor ki is jelentette:
 - A lanyokkal mindig csak a baj van! Emma hisztis, Mama meg lassu...

Hat igen, vegulis igaza van. Azt hiszem, tenyleg itt az ideje par ujabb kezet novesztenem :)
 ***************************************************

A porontyos baratnoimmel tett oszi tura alkalmaval Doratol mindenki kapott sajat keszitesu, szepen kifestett telapos es angyalkas mezeskalacsot. Persze hazahoztam a gyerekeknek. Osztatlan sikert aratott, masnap ez volt a reggeli, az Esztertol kapott gumicumi tarsasagaban...khmmm... :)))))
A gyerkocok eloszor betoltak egy mikulas mezeskalacsot, de persze volt meg a zsakban, ugyhogy nem volt megallas. Dani rogton kerdezte is az angyalkara mutatva: ehetek egy szellemet is?

Na ja, feher-feher, bo ruhaban, szellem vagy angyal, neki egyremegy :)
*******************************************************

Es egy decemberi: Kozeledik a mikulas. Dani kerte, h majd irjunk levelet a telaponak, h mit is szeretne kerni.
Emma ketsegbeesetten kozbeszol:
 - Mama, en még nem tudok irni!!!

Alig gyoztem megnyugtatni, h Dani sem, majd rajzolunk es segitek...

 

Dolgozo anyak es a hatekonysag

Mar megint sikerult egy olyan meetingen landolnom, ahol egy olyan ugyet kellett kepviselnem, amin nem is dolgozom (csak mivel fel evvel ezelottig dolgoztam rajta, es mindenki nalam aktualisabb hazon kivul volt, ram esett a valasztas), es vegul az ugy szoba sem kerult, csak mas temakrol volt szo. Ellenben elment vele tobb, mint egy oram, es mivel a jelen levo igazgato, osztalyvezeto meg osztalyvezeto helyettes mellett en voltam a legkisebb hangya, engem ert az a "megtiszteltetes", hogy egy rovid osszefoglalot is kanyarithattam, az igazgato kifejezett keresere.
Leven, hogy:
 - nem az en ugyem, igy mielobb tul akartam lenni rajta,
 - a meeting elotti percben hivtak a bolcsibol, h Emma lazas, ugyhogy eleg mehetnekem volt,
 - mar amugy is regen lejart a (resz)munkaidom aznapra, igy megjobban mehetnekem volt,
 - de azert gyorsan meg akartam irni az osszefoglalot, tudvan, h konnyebb rogton meeting utan emlekezni a reszletekre, mint masnap ,
ezert szuper gyorsan megtettem, amit kellett, kb 20 perc alatt meg is voltam vele.

Szerencsere faradozasaim nem voltak hiaba valoak, rogton kaptam is egy valasz e-mailt az osztalyvezeto helyettestol, h ezt nevezi sebessegnek! (es milyen kar, h nem nala dogozom :))

Kedvem lett volna visszairni neki, hogy hja, baratom, ha Te azt tudnad, a reszmunkaidoben dolgozo (beteg) kisgyerekes anyukak milyen nagyon gyorsak is tudnak lenni, kulonosen a mukaidejuk lejarta utan... :))))
De csak egy kedves mondattal valaszoltam. Es nagyon jol esett, h vette a faradtsagot, es irasban is hangot adott kellemes meglepetesnek :)

u.i.: megfordult a fejemben, h igen, a gyorsasag az egy dolog, de nehogy a minoseg rovasara menjen, de azota mar a tartalomra is megkaptam a pozitiv visszajelzest :)

Iroi valsag. Vagy mi...

Idorol idore megtalal az az erzes, h egyszeruen nincs mit mondanom. Vagyis lenne, most is sok mindent szeretnek elmeselni, csak nincs erom/kedvem/idom/ingerenciam/erkezesem/hangulatom/nemistudommicsodam hozza. Most is ettol szenvedek, miota visszajottunk karacsony utan Magyarorszagrol. Es ez most tenyleg hosszu ideig tart, abbol is latom, h az elejen pl Anyukam legalabb kerdezgette, h minden rendben van-e mert se kepeket nem rakok fel a webalbumba, se a blogon nem irok. Na, mostmar nem is kerdezi...

Nem  tudom, mitol van ez, bar valoszinuleg nagyon egyszeru a magyarazat: sok melo-keves alvas, meg az a "csomag", ami a dolgozo anyukak hatan van ugy altalaban. Ez igy pont eleg is. Rengeteg munka volt januarban, sokszor este itthonrol is dolgoztam, allando rohanasban voltam, h a munkammal haladjak, azert a gyerekekert is menjek idoben, ami persze nem sikerult - se a munkaval gy haladni, ahogy terveztem, mert mindig jott vmi ujabb, neme vart feladat, se a gyerekekert menni idoben. Ez persze frusztralt, amitol csak jobban stresszeltem magam, h nem eleg, h mindig sakkozni kell az idommel, es mindig rohanok vhova/vmi tennivaloval, de raadasul sehol sem tudok ugy ott lenni, ahogy szeretnek. A munkabol a gyerekre gondolok, foleg, amikor mar reg el kellett volna indulnom ertuk, amikor azt a keves idot a gyerekekkel toltom, akkor azon kattog az agyam, h este, ha lefekszenek, mit es milyen sorrendben is suritsek majd be abba a keveske idobe (hazimunka, irodai munka meg egy kis pihi), h jusson azert mindenre egy kis idom, es persze mindennek az a vege, h keson fekszem, es kialvatlan is vagyok. Es buntudatom van, h a gyerekre nincs eleg idom, szegeny Norbirol mar nem is beszelve.

Ordogi kor.

Talan most jobb lesz. 

 

Igyekszem tobbet irni, mert az is stresszel, h elhanyagolom a blogot. Ehhh....

Boldog karacsonyt! ...khm, utolag is! :)

Iden is a tavaly mar jol bevalt megoldast kovettuk, es kicsit elhuztuk a karacsonyozos oruletet. Vagyis, korabban kezdtuk es kesobb fejeztuk be, mint az a naptar szerint feltetlenul indokolt lett volna. Itthon Brusszelben mar december 14ere megerkezett a Jezuska, igy a 22ei hazautelott volt egy hetunk gyonyorkodni a faban, orulni az elso koros ajandekoknak. Aztan 24en Egerben is megerkezett a Jezuska. Majd, egy hettel kesobb Szomodon is. Azt hiszem, jo volt ez igy. A gyerekeknek szerintem igy is kicsit sok volt a jobol, Magyarorszagon mar minden erkezo vendeget ugy koszontottek, hogy "Szia, hoztal nekunk ajandekot?" :)

Mikor visszajottunk Belgiumba, a karacsonyfa persze itt vart bennunket, elegge kokadozo agakkal. A szulinapomig megtartottuk, mint kb regen otthon is, de aztan mar muszaj volt leszedni, mert annyira lekonyultak az agak vegei, h mar feltettem a diszeket, h lepotyognak es eltornek. A tobbi diszitest is elpakoltam, de ennek Dani annyria nem orult, h miutan konnyes szemmel kerte, h legalabb a konyha ablakba tegyem vissza az egosort, gondolkodas nelkul visszaszereltem. Azota is minden reggel es este bekapcsoljuk, igazabol nagyon hangulatos, mar hianyzik, ha vmiert elfelejtem felkapcsolni. Ugyis sotet van kint, amikor reggelizunk-vacsorazunk, es amig ez igy marad, az egosornak is van helye az ablakban.

Dani mar most azt emlegeti, h mikor lesz ujra karacsony :)