Kicsi Dani lelkesen jar judora, igaz, vannak azert neha melypontok, de osszessegeben ha nem is akar menni, ora utan mindig boldogan jon ki. Ugyhogy a menni nem akarast en a pillanatnyi faradtsag szamlajara szoktam irni :) Bar azt nagyon sajnalom, h a judos, felig magyar baratnoje, Lena sajnos elkoltozik Spanyolorszagba igy jovore mar nem fog jarni. Bar igy az ev vegere osszehaverkodtak a masik magyar kisfiuval, Erikkel, ugyhogy igy azert jovore is marad kispajtas a judon.
Pont egy melypontos napon, majus utolso judo orajan tortent, hogy szokas szerint vizsga volt, minden honap utolso orajan van vizsga. Most ismet Danira is rakerult a sor, bemutathatta a mesternek, mit tud. Es meg is kapta melto jutalmat, a harmadik sarga csikor a feher ovre. Pont jokor jott! Ez a lendulet talan mar kitart az utolso honapra :)
Sot, amikor nagy batran megkerdeztem tole, h szeretne-e folytatni a judot jovore is (es amint nagy batran kimondtam ezt a teljesen nyitott kerdest, osszeugrott a gyomrom, mert rajottem, h ezt azert okosabban is megfogalmazhattam volna, vhogy ugy, h mindenkeppen a folytatas iranyaba tereljem a valaszt...), Dani azt valaszolta teljesen egyertelmuen, h igen!
No comments:
Post a Comment