Idorol idore megtalal az az erzes, h egyszeruen nincs mit mondanom. Vagyis lenne, most is sok mindent szeretnek elmeselni, csak nincs erom/kedvem/idom/ingerenciam/erkezesem/hangulatom/nemistudommicsodam hozza. Most is ettol szenvedek, miota visszajottunk karacsony utan Magyarorszagrol. Es ez most tenyleg hosszu ideig tart, abbol is latom, h az elejen pl Anyukam legalabb kerdezgette, h minden rendben van-e mert se kepeket nem rakok fel a webalbumba, se a blogon nem irok. Na, mostmar nem is kerdezi...
Nem tudom, mitol van ez, bar valoszinuleg nagyon egyszeru a magyarazat: sok melo-keves alvas, meg az a "csomag", ami a dolgozo anyukak hatan van ugy altalaban. Ez igy pont eleg is. Rengeteg munka volt januarban, sokszor este itthonrol is dolgoztam, allando rohanasban voltam, h a munkammal haladjak, azert a gyerekekert is menjek idoben, ami persze nem sikerult - se a munkaval gy haladni, ahogy terveztem, mert mindig jott vmi ujabb, neme vart feladat, se a gyerekekert menni idoben. Ez persze frusztralt, amitol csak jobban stresszeltem magam, h nem eleg, h mindig sakkozni kell az idommel, es mindig rohanok vhova/vmi tennivaloval, de raadasul sehol sem tudok ugy ott lenni, ahogy szeretnek. A munkabol a gyerekre gondolok, foleg, amikor mar reg el kellett volna indulnom ertuk, amikor azt a keves idot a gyerekekkel toltom, akkor azon kattog az agyam, h este, ha lefekszenek, mit es milyen sorrendben is suritsek majd be abba a keveske idobe (hazimunka, irodai munka meg egy kis pihi), h jusson azert mindenre egy kis idom, es persze mindennek az a vege, h keson fekszem, es kialvatlan is vagyok. Es buntudatom van, h a gyerekre nincs eleg idom, szegeny Norbirol mar nem is beszelve.
Ordogi kor.
Talan most jobb lesz.
Igyekszem tobbet irni, mert az is stresszel, h elhanyagolom a blogot. Ehhh....
No comments:
Post a Comment