Mar megint sikerult egy olyan meetingen landolnom, ahol egy olyan ugyet kellett kepviselnem, amin nem is dolgozom (csak mivel fel evvel ezelottig dolgoztam rajta, es mindenki nalam aktualisabb hazon kivul volt, ram esett a valasztas), es vegul az ugy szoba sem kerult, csak mas temakrol volt szo. Ellenben elment vele tobb, mint egy oram, es mivel a jelen levo igazgato, osztalyvezeto meg osztalyvezeto helyettes mellett en voltam a legkisebb hangya, engem ert az a "megtiszteltetes", hogy egy rovid osszefoglalot is kanyarithattam, az igazgato kifejezett keresere.
Leven, hogy:
- nem az en ugyem, igy mielobb tul akartam lenni rajta,
- a meeting elotti percben hivtak a bolcsibol, h Emma lazas, ugyhogy eleg mehetnekem volt,
- mar amugy is regen lejart a (resz)munkaidom aznapra, igy megjobban mehetnekem volt,
- de azert gyorsan meg akartam irni az osszefoglalot, tudvan, h konnyebb rogton meeting utan emlekezni a reszletekre, mint masnap ,
ezert szuper gyorsan megtettem, amit kellett, kb 20 perc alatt meg is voltam vele.
Szerencsere faradozasaim nem voltak hiaba valoak, rogton kaptam is egy valasz e-mailt az osztalyvezeto helyettestol, h ezt nevezi sebessegnek! (es milyen kar, h nem nala dogozom :))
Kedvem lett volna visszairni neki, hogy hja, baratom, ha Te azt tudnad, a reszmunkaidoben dolgozo (beteg) kisgyerekes anyukak milyen nagyon gyorsak is tudnak lenni, kulonosen a mukaidejuk lejarta utan... :))))
De csak egy kedves mondattal valaszoltam. Es nagyon jol esett, h vette a faradtsagot, es irasban is hangot adott kellemes meglepetesnek :)
u.i.: megfordult a fejemben, h igen, a gyorsasag az egy dolog, de nehogy a minoseg rovasara menjen, de azota mar a tartalomra is megkaptam a pozitiv visszajelzest :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)



No comments:
Post a Comment