Már itt tartunk, olyan hihetetlen!!!
Újra indul a kotyvasztas-turmixolás-megeszi vagy nem eszi ördögi köre!
Vártam is meg nem is, de Daninál többet készültem rá, az biztos. Persze első gyereknél minden új volt, foglalmam sem volt, milyen zöldséget-gyümölcsöt mikortól és milyen mennyiségben és mire kell figyelni és egyébként is kinek a tanácsára hallgassak és miért van az, hogy a belga és a magyar gyerekorvosok szerint teljesen más sorrendet kellene követni????
Most meg.... Mentségemre legyen mondva, hogy arról azért jó előre gondoskostam, hogy a Mikulás meghozza Emmának az első almáját, amit aztán majd 4 nappal később megehet,szóval azért lélekben készültem én!!! Aztán a nagy napot megelőző nap kinyitottam az excel táblázatot, amit Daninál vezettem, konstatáltam, hogy aha, Dani kb egy negyed almát evett meg első nekifutásra. Másnap szertartásosan elővettem a rózsaszin műanyag kiskanalakat, elmostam, leforráztam őket, aztán lereszeltem egy negyed almát Emmának, a másik negyedet tartalékba, ha kiborul az első (vagy esetleg akkora sikere lenne, hogy nem elég, bár ettől azért nem féltem :)))), az alma másik felét meg lereszeltem Daninak, mert biztos voltam benne, hogy a "Dani kicsi baba, kér reszelt almát" mondat el fog hangzani, és nem akartam, hogy felkészületlenül érjen :)
Összességében nem panaszkodhatok az első kísérlet után, Emma szépen tátogat a kanálnak, bár a püré állaga úgy látom, nagyobb fejtörést okoz neki, mint az, hogy vmi új ízt kell megszoknia.
De lássuk a részleteket:
Tegnap elérkezett a nagy nap, Emma fél éves lett, ami már önmagában is egy nagy mérföldkő, de az, hogy a fél éves "évforduló" örömére tegnap megkezdődött a hozzátáplálás, az még sokkal durvább... legalábbis az én anyai lelkemnek, aki amúgy is szinte naponta gondol arra, hogy jaaaaj, de édes pici baba Emma, és lehet, hogy soha többet nem lesz ilyen pici babánk, aki ilyen elégedetten szuszog szoptatás közben, és ilyen kis selymes - pihés a buksija, és hatalmas, teli szájas, fogatlan mosolyával üdvözöl, ha meglát, és majd elrepül, úgy jár keze-lába, ha örül vminek.
És tessék, nem elég, hogy napról napra láthatóan növekszik és fejlődik, már oda is elérkeztünk, hogy nem én leszek számára az egyetlen táplálék forrás. Persze ennek azért vannak előnyei is :), de vége annak a kényelemnek, hogy ha Emma éhes, akkor csak rácuppan a cicire, és már kész is a kaja, és nem kell kavarni, melegíteni (és aztán meg kihűteni, mert persze túl meleg lett), nem kell fél szem krumplit három csipet répával főzőcskézni, aztán vhogy meggyőzni a turmixot, hogy ezt az aprócska mennyiséget is hajlandó legyen simára turmixolni, és nem kell utána mosogatni... na jó, azért ezeken a problémákon tudom, hogy lehet segíteni, meg fogok is, mert azért én sem vagyok a saját magam ellensége, de akkor is egy (kényelmesebb) korszak véget ért.
A növekedéssel kapcsolatban akartam megjegyezni, hogy nagy valószínűséggel eléggé itt volt már az ideje, hogy ne csak anyatejet egyen Emma, mert az utóbbi 2 hónapban szinte semmit nem hízott. Bár szinte folyamatosan köhög és/vagy folyik az orra, a doki szerint ez is lehet az oka, de valószínűleg "kinőtte" már a kizárólagos anyatejet.
Újra indul a kotyvasztas-turmixolás-megeszi vagy nem eszi ördögi köre!
Vártam is meg nem is, de Daninál többet készültem rá, az biztos. Persze első gyereknél minden új volt, foglalmam sem volt, milyen zöldséget-gyümölcsöt mikortól és milyen mennyiségben és mire kell figyelni és egyébként is kinek a tanácsára hallgassak és miért van az, hogy a belga és a magyar gyerekorvosok szerint teljesen más sorrendet kellene követni????
Most meg.... Mentségemre legyen mondva, hogy arról azért jó előre gondoskostam, hogy a Mikulás meghozza Emmának az első almáját, amit aztán majd 4 nappal később megehet,szóval azért lélekben készültem én!!! Aztán a nagy napot megelőző nap kinyitottam az excel táblázatot, amit Daninál vezettem, konstatáltam, hogy aha, Dani kb egy negyed almát evett meg első nekifutásra. Másnap szertartásosan elővettem a rózsaszin műanyag kiskanalakat, elmostam, leforráztam őket, aztán lereszeltem egy negyed almát Emmának, a másik negyedet tartalékba, ha kiborul az első (vagy esetleg akkora sikere lenne, hogy nem elég, bár ettől azért nem féltem :)))), az alma másik felét meg lereszeltem Daninak, mert biztos voltam benne, hogy a "Dani kicsi baba, kér reszelt almát" mondat el fog hangzani, és nem akartam, hogy felkészületlenül érjen :)
Összességében nem panaszkodhatok az első kísérlet után, Emma szépen tátogat a kanálnak, bár a püré állaga úgy látom, nagyobb fejtörést okoz neki, mint az, hogy vmi új ízt kell megszoknia.
De lássuk a részleteket:
Tegnap elérkezett a nagy nap, Emma fél éves lett, ami már önmagában is egy nagy mérföldkő, de az, hogy a fél éves "évforduló" örömére tegnap megkezdődött a hozzátáplálás, az még sokkal durvább... legalábbis az én anyai lelkemnek, aki amúgy is szinte naponta gondol arra, hogy jaaaaj, de édes pici baba Emma, és lehet, hogy soha többet nem lesz ilyen pici babánk, aki ilyen elégedetten szuszog szoptatás közben, és ilyen kis selymes - pihés a buksija, és hatalmas, teli szájas, fogatlan mosolyával üdvözöl, ha meglát, és majd elrepül, úgy jár keze-lába, ha örül vminek.
És tessék, nem elég, hogy napról napra láthatóan növekszik és fejlődik, már oda is elérkeztünk, hogy nem én leszek számára az egyetlen táplálék forrás. Persze ennek azért vannak előnyei is :), de vége annak a kényelemnek, hogy ha Emma éhes, akkor csak rácuppan a cicire, és már kész is a kaja, és nem kell kavarni, melegíteni (és aztán meg kihűteni, mert persze túl meleg lett), nem kell fél szem krumplit három csipet répával főzőcskézni, aztán vhogy meggyőzni a turmixot, hogy ezt az aprócska mennyiséget is hajlandó legyen simára turmixolni, és nem kell utána mosogatni... na jó, azért ezeken a problémákon tudom, hogy lehet segíteni, meg fogok is, mert azért én sem vagyok a saját magam ellensége, de akkor is egy (kényelmesebb) korszak véget ért.
A növekedéssel kapcsolatban akartam megjegyezni, hogy nagy valószínűséggel eléggé itt volt már az ideje, hogy ne csak anyatejet egyen Emma, mert az utóbbi 2 hónapban szinte semmit nem hízott. Bár szinte folyamatosan köhög és/vagy folyik az orra, a doki szerint ez is lehet az oka, de valószínűleg "kinőtte" már a kizárólagos anyatejet.
Bár egyelőre nem látom, hogy Emma annyira el lenne ragadtatva az ötlettől... Nem is tiltakozik, szerencsére, de azért az első 2 napon elfogyasztott pár kanálka almalé még nem dobja meg jelentősen a napi kalóriabevitelét. De nem akarok türelmetlen lenni, amint látom rajta, hogy elfordul, abbahagyom, nem akarom, hogy bármilyen negatív élmény kapcsolódjon a kajához, ráadásul rögtön az elején. Haladjunk csak az ő tempójában, nem sietünk. Szóval első nap kb egy negyed alma levét kanalazgattam be a szájába - ha jól eltalálom, hová rakom a szájában a kanalat, akkor szépen lenyeli, ez jó jel :) Megpróbáltam egy kis reszelt almát is, de ezt Emma rövid úton kitúrta a szájából. Bár emlékszem, Dani is csak a puhább szomódi almát ette meg reszelve, az itteni keményebb boltit csak turmixolva. Most sajnos nincs finom házi almánk, úgyhogy az első napi reszelgetés után ma Emma is turmixolva kapta az almát, de így is eléggé fintorgott, hiába próbáltam a jó sok almalé-pici pempő kombinációt. De azért a fintorok és szemöldök ráncolás ellenére nyitotta a száját a kanálnak, úgyhogy alapvetően úgy állok hozzá, hogy ha nem is osztatlan siker, de legalabb nem is kudarc az első 2 nap :)
Azt hiszem, próbálok majd édesebb almát venni, és édesebb gyümölccsel próbálkozni, pl körtével vagy banánnal, vagy jön a sütőtök, Daninak az volt a második az alma után, és nagyon bejött neki. Bár Daninál egy héttel később kezdtem, mert akkor lett fél éves, amikor éppen otthon voltunk karácsonykor, és úgy gondoltam, az ünnepek, a keresztelő, a sok barát és rokon pont elég izgalom neki, ehhez nem hiányzik egy kis alma is. Úgyhogy megvártam, míg visszaértünk Brüsszelbe. Lehet, Emmánál is a jövő héten már jobban megy a dolog.
Ami viszont egyértelműen nagy siker, az a színes pártedli, legalább ennyi :))))
No comments:
Post a Comment