Holnap Dani bolcsibe megy...

...es en ettol nem vagyok tul jol.

Gondolom, most mindenkinek az az elso gondolata, hogy dehat nem lesz ott rossz neki. Persze, ezt en is tudom, es ezen kivul rengeteg racionalis indokot fel tudok sorolni, ami mind azt igazolja, hogy jol van ez igy. Csakhat, hiaba utkozik ki rajtam altalaban a racionalis, kockafeju, foldhozragadt Bak legtobb tipusjegye, az elet nagy dolgainal mindig elojon az emocionalis enem is. Pedig most mennyivel konnyebb lenne, ha csak az jarna a fejemben, hogy jo lesz Daninak a bolcsi, mert szereti a gyerekeket, erdeklodik irantuk – na es persze a jatekaik irant :), mar most elkezd tanulni egy idegen nyelvet, ami szerintem nagyon jo dolog (talan emiatt kicsit kesobb fog beszelni, de ez sem biztos), talan ebben a korban konnyebben szakad el az imadott Mamatol, mint amikor mar nagyobb (nekem meg akarmikor is kellene elszakadni, mindig nehez lesz...), es nemsokara en is kicsit megmozgathatom ujra a takarek langon ego agytekervenyeimet, es talan bebizonyosodik, hogy nem felejtettem el angolul ezalatt a 10 honap alatt :)

Ez volt a racionalis-kockafeju...

De aztan jon a siro-picsogo Mama, es rakezdi...

...hogy jaj, szegeny kicsi Dani, nem latja majd egesz nap a mamajat, biztos hianyozni fog neki, es a Mamanak is hogy fog hianyozni Dani. Es Mama imad babazni, ehelyett nemsokara csucsulhet ujra az irodaban. Es Dani biztos sirni fog... es ennel csak egy dolog biztosabb, hogy Mama sirni fog, barmennyire is nem szabadna...es igy tovabb... :(

Egyebkent arra jottem ra, hogy igaz, hogy nagyon rossz, hogy nincs most itthon Norbi (es elozo hetvegen sem volt es a jovo hetvegen sem lesz, de ez most nem tartozik a targyhoz...), de talan a siro-picsogo enemet kicsit hatterbe szoritja az a tudat, hogy most en vagyok itthon a felnott, nekem kell erosnek lenni, es egyedul gondoskodni egy kis csoppsegrol, es ez segit abban, hogy ne bogjek es ne legyen idom arra, hogy nagyon sajnaljam magam. Norbi tegnap este hazajott, en ma reggel mar bogtem... mert ugye ha O is itthon van, akkor O az eros ferfi, a csaladfo, en meg lehetek a gyenge, szomoru anyuka. Na de aztan ma reggel jol elutazott megint, csutortok ejjelig haza sem jon, ugyhogy a nyavajgast asszem addig el kell halasztanom. Szoval azt akartam ezzel az egesszel mondani, hogy lehet, hogy konnyebb is lesz igy egyedul a bolcsi beszoktatas, mert igenis ossze kell kapnom magam :)

Es igazabol nem is az jar fejemben, hogy Daninak rossz lesz a bolcsiben, mert tudom, hogy nem, es ha nehez is lesz az eleje, meg fogja szeretni. Es nekem sem lesz rossz ujra dolgozni, meg egyebkent is ez az elet rendje. Hianyozni fog nagyon, meg biztos en is neki, de nem teljesen szakadunk el egymastol, csak a nap egy reszere. Viszont rajottem, hogy en mennyire elvezem ezt a babazas dolgot, sot, egyre jobban. Daninak egyre inkabb nyilik az ertelme, egyre tobbet kommunikal, es ezt egyre jobban lehet elvezni. Ugyhogy most azon dolgozom, hogy mielobb el tudjak jonni reszmunkaidoben dolgozni, es akkor Daninak is lesz gyerekkozosseg, nekem is munka, es delutan meg egyutt lehetunk. De jo is lesz :)