Dani negyedik napja a bolcsiben

... a sportban asszem ugy kommentalnak a mai napot, hogy gyenge kezdes utan eros visszaeses :(((((

Ma ujra csak 1 orara hagytam ott Danit, bizvan abban, hogy tegnap mar volt nem siros idoszak is, hatha ma mar annal is kevesebbet fog sirni, es akkor ezzel a sikerrel felvertezve hetfon ott hagyom hosszabb idore. De szegeny Dani ma ismet vegig sirdogalta az egesz 1 orat, a dadusok kezeben sem lett jobb a helyzet :((( Allitolag a 3. nap a legnehezebb, amikor rajonnek a babak, hogy ebbol mostmar rendszer lesz, es neki tulajdonkeppen ez volt a harmadik egyedul toltott “nap” a bolcsiben, hatha hetfon tenyleg jobb lesz. Es ahogy a kommentek kozott is irtatok, meg en is hallotam, jobb, ha az elejen sir es kijon rajta a feszultseg, es nem kesobb lesznek belole problemak. De aaaanyira rossz erzes... :((((

Ma itthon van Norbi, jott velem o is a bolcsibe Daniert (mas csak hozta a gyerekeket, amikor mi mar vittuk haza :)), es ahogy beleptunk es meghallotta, hogy sir Dani, felnevetett, hogy hogy kuzd... En nem ertettem, hogy hogy lehet ezen nevetni, de igy utolag kicsit erot adott/seggbe billentett, hogy sajna ez ezzel jar, ugy kell az egeszhez hozzaallni, hogy majd szepen lassan megszokja, es hat teljesen normalis, hogy az ismeretlen kornyezetben ismeretlen emberek kozott sir. Majd belejon. A dadust kerdeztem, hogy mennyi ido szokott ez lenni, azt mondta, hogy van egy Danival egykoru kislany, aki 3 hetet sirt vegig, reggeltol keso delutanig, ma mar minden rendben van. Remek kilatasok... De ha pozitivan akarom nezni, akkor vegulis mar 1 heten tulvagyunk a 3bol :)

Igen nehez es rossz erzes babasirast hallgatni, de probalok a bolcsis sirasra ugy gondolni, hogy a baba sirasa nem ugyanaz, mint a felnottek sirasa, nem feltetlenul annyira negativ, vegso elkeseredes, hanem ok minden problemat csak igy tudnak kifejezni, amikor mi pl karomkodunk, csapkodunk, feszultek vagyunk, ok akkor is sirnak. Es ha igy gondolok ra, hogy nem azt erzi Dani, hogy itt a vilag vege, mert azert annyi bizalmat csak sikerult mar a kis lelkeben felepiteni, hanem hogy igy fejezi ki, hogy o most itt nem erzi igazan jol magat, es nem tudja, hol van, a mamat akarja, akkor ezt azert sokkal konnyebb elviselnem, mert tudom, hogy meg fogja ismerni a helyet, tudom, hogy nemsokra mar jol fogja ott erezni magat, es tudom, hogy erte fogok menni, es erre o is ra fog jonni...Vhogy ezekkel a gondolatokkal kicsit enyhul bennem a tehetetlenseg erzes.. nem tudom, ertheto-e, amit irtam...

Meg az is megnyugtatott, hogy Norbi is ugy latta, hogy jo hely ez a bolcsi, a dadusok kedvesek, es tenyleg foglalkoznak a kicsikkel, szep tiszta, vilagos, a kert is pont kicsiknek valo. Mert tegnap ejjel ezen agyaltam, hogy honnet a fenebol lehetne masik bolcsit felkutatni... vagy vkit, aki otthon vigyaz a gyerekre, mondjuk 3-4 babara, a sajat lakasan. Aztan persze az sem biztos, hogy jobb lenne...

Ugyhogy hetfon azt hiszem, akarhogyis, meg kell probalkozni egy kicsit hosszabb idore ott hagyni Danit, mert sajnos muszaj megszoknia...Norbi szerint hagyjam ott reggel, delolotti alvas, utana tizoraira, mert ha rogton alvas utan erte megyek, akkor alvas utan mindig varni fog... lehet, igaza van...

Remelem, nemsokara mar ez is csak egy rovid pillanatnak fog tunni, mint most majdnem 10 honap tavlatabol az elso 5 het, amig Dani megtanult szopizni... akkor az is egy orokkevalosagnak tunt, kilatastalan kuzdelemnek, most meg mar csak inkabb arra gondolok, hogy milyen jo, hogy nem adtuk fel, es sikerult :)

Es allitolag Norbi is nagyon sokat sirt az elejen, amikor bolcsis lett. Apja fia...