Hihetetlen, mintha most szuletett volna. Tudom, kozhely, de akkor is igy erzem :)
Annyira elottem van, ahogy pentek reggel indulunk a korhazba, hogy meginditsak a szulest, es az utolso pillanatig az volt bennem, hogy biztos jo lesz-e ez igy, nem kellene-e megis megvarni, amig magatol ki szeretne jonni Emma a nagyvilagba, akkor is, ha ezzel azt kockaztatjuk, hogy nem erunk be a korhazba es/vagy Dani is jon velunk, mert nem lesz idonk megvarni, amig akarki is odaer hozzank (leven az elso szulesem is nagyon gyors volt, meg Emmaval ekkor mar 5centinel jartam, a szules barmifele elojele nelkul...) Hat, mindenesetre Emma valoszinuleg tenyleg nem akart kijonni, mert jo par oran at kellett surgetni :) Viszont amint megerkezett, rogton kiabalt, evett, nezelodott kicsit a hatalmas szurke babaszemeivel, aztan szepen elaludt, ahogy azt a kisbabak szoktak.
Most meg tessek, itt van egy orokmozgo, tovabbra is hangosan kiabalo :), alldogalo, lepcsot maszo, 3 fogu kis tunemeny, aki az apjat es az anyjat egyarant Mamanak szolitja, de a batyjanak azert kijar a sajat Dada elnevezes, es aki olyan gyorsan szokott be a bolcsibe, hogy a dadusok is meglepodtek rajta.
Boldog szulinapot Emma!!!
No comments:
Post a Comment