Gyerekszáj

Ismet osszegyult nehany aranyos mondat, ugyhogy ezeket is megosztom Veletek.

Dani mar jo ideje ugyesen kulonbseget tesz, hogy mit hogyan mondunk itthon es a bolcsiben. Erdekes modon nem is nagyon hasznal itthon francia szavakat, pedig a legtobb itteni ismerosunk gyerekei legalabb par szot kovetkezetesen mas nyelven mondanak. Ezt a ketnyelvuseget Dani mindig az alabbi mondattal kommentalja:
- Itthon Magyarorszagul beszelunk. A bolcsioben franciaval.
Mindig szo szerint ugyanigy mondja :)

*****************************************************************
Az elozohoz kapcsolodik a kovetkezo aranykopes is.
Norbi es Dani a nagy fali terkepet nezegetik.
Dani: Az mi az?
Papa: Az Magyarorszag. Ott lakik egri es szomodi Nagymama es Nagypapa.
Dani: Az mi az?
Papa: Az ott Belgium. Itt lakunk mi, itt van Dani haza is.
Dani: Az mi az?
Papa: Az ott Franciaorszag.
Dani: Ott van a bolcsi!

*****************************************************************
Daninak mar volt olyan korszaka, amikor allandoan az ajtokat csukogatta, pl. reggel oltozes kozben nem tudtunk egy zoknit es egy polot egyszerre kivenni a szekrenybol, mert Dani mar csukta rank a szekrenyajtot :)
Most eppen ujra ajto csukogatasi mania van, most a "rendes" ajtoke, a kovetkezo szoveggel kiserve:
- Becsukom az ajtot, nehogy bejojjon a hideg tel!

*****************************************************************
Dani kiskoraban kifejezetten ki nem allhatta, de a mai napig kicsit fennakad rajta, ha vmi kaja "serult", pl. torott egy keksz, vagy a turo rudi csoki boritasa repedezett, vagy felbe torik a banan. Erre mindig azt szoktam neki mondani bekitoleg, hogy neeeem baj, jo lesz az ugy is!
Egyik este indultunk aludni, egyik kezemben Dani, masikban az Anna es Peti konyv, de leejtettem a konyvet es sajnos az egyik sarkan picit felszakadt a papir. Mutatom Daninak, hogy latod, milyen ugyetlen voltam, most kicsit elszakadt a papir. Mire Dani:
- Nem baj Mama, jo lesz igy is!

*****************************************************************
Ha Dani szepen szot fogad, mindig nagyon meg szoktuk dicsergetni, aminek nagyon orul. Ilyen dolog peldaul, hogy ha le kell mennem vmiert, foleg, ha sietek, nem szeretem, ha o is kever utanam, mert akkor vagy nagyon lassan haladunk csak, vagy o is nagyon siet es felek, hogy leesik a lepcson. Mar legtobbszor szepen megvar a lepcso tetejen ucsorogve, es ilyenkor persze mindig jol megdicserem.
Multkor a nappaliban jatszottunk, Dani megszomjazott, mondta, hogy kimegy a konyhaba. De 2x is visszafordult kozben, es nyomatekosan, az ujjat felemelve (ezt szerintem inkabb a bolcsiben szedte magara) elmondta, hogy Mama, Te itt varj meg! Moccanni sem mertem :)
Mikor visszajott, teljesen az en hangsulyommal a kovetkezo dicseretet kaptam:
- Nagyon szepen megvartal Mama! Buszke vagyok rad!

*****************************************************************
Dani nagyon belejott a szoviccek gyartasaba.
Peldaul eloszeretettel aggat mindenfele neveket Emmara, ebben mi is eleg jok vagyunk, Dani nagy kedvence peldaul a Kokuszgolyo :) De multkor a delutani ebredes utan ugy udvozolte Emmat, hogy "Szia Krokodiltojas!" :)))

A masik alkalommal meg eppen vacsoraztunk, elokerult a puffaszott rizs is. Mire Dani egy szelet puffasztott rizst forgatva a kezeben kozolte:
- Ez olyan, mint egy malomkerek. Egy pufi malomkerek.
Itt mar rotyogott magaban, majd hozzatatte:
- Mama, Te egy pufi malomkerek vagy! :))))

Ne kerdezzetek miert :) Nem vagyok mar 58kg, mint a betegseg idejen, de azert nem sorolnam magam a pufi malomkerek kategoriaba sem. Dehat a gyerekek oszintek ugye :))))