Dani teljesen egyedul aludt el ma este!!!

Ahogy korabban mar irtam, nagy kihivas ele allitottuk magunkat multhet vasarnap: belevagtunk Dani egyedul elalvos projektjebe. (ha mar kihivasrol beszeltem, azt hiszem, megallja itt a helyet ez a gyonyoru projekt szo is :))

Eeeeees, buszken jelentem, hogy ma este egyszer sem kellett visszamennem hozza!!!!!

Egy het alatt jutottunk el idaig, egy hete ez a menet 30-40 perc volt. Szamomra is hihetetlen, nagyon meg fogjuk dicserni Danit holnap reggel :) Pedig nem zuhant azonnal alomba, mert hallottam, hogy megfordult az agyaban hosszaban, nem is egyszer, izgett-mozgott, en meg lelegzet visszafojtva vartam, hogy a kovetkezo pillanatban szol-e, hogy menjek. De nem szolt!

Aminek ezen kivul nagyon-nagyon orulok, hogy vegre ugy megy be a kisagyaba, hogy elotte olelget-puszilgat, nevetgel. Ez sem volt igy, mese utan szerencses esetben uvoltes nelkul letehettem az agyaba, rosszabb esetben kovetelte a tovabbi meset, hiaba tudja nagyon jol, hogy 2 mese van (es ehhez tenyleg kovetkezetesen tartottuk magunkat mindig).
Es hat nagyon jol tud esni, amikor este ugy valunk el, hogy megszeretgetjuk egymast!!!!

Ha kicsit oknyomozo pszichologust akarok jatszani, teljesen ertheto a fenti viselkedes. Eddig ott ultunk mellette, amig elaludt, mert rogton orditas volt, ha miutan letettuk, egybol ki akartunk jonni (legalabbis nyar elejen, mert azota nem is probalkoztunk ezzel...) De persze neha elofordult, hogy nem aludt eleg melyen, amikor mi mar azt hittuk, hogy igen, es ki akartunk jonni a szobajabol (marmint egyszerre csak egyikunk altatta termeszetesen, csak azert a tobbesszam, mert mindketten ezt a modszert kovettuk). Erre o persze felriadt, es mit latott? Hogy eppen szokni probalunk a szobajabol. Hat persze, hogy nem tudottt nyugodtan elaludni, es amikor mar egyenletesen szuszogott, akkor is legalabb egyszer felalomban jott az ellenoro-kerdes, hogy ott vagyunk-e meg, mert folyamatosan azt varta, hogy vajon mikor akarunk lelepni az agy mellol...

Aztan par hete volt egy gyenge kiserletem, hogy lefektetem, kicsit ott maradok vele, simogatom a buksijat, ahogy szoktuk, es utana jovok ki. De ez nem igazan mukodott, gondolom, a fentiek miatt: ha folyamatosan arra "var" szegenykem, hogy mikor telik le az a "kicsit", amit ott maradok vele, ugy nem lehet ellazulni es elaludni. Par napig probaltam, de aztan feladtam, mert hosszabb ideig tartott, mintha megadoan ott ucsorogtem mellette, amig el nem aludt.

Ugyhogy arra jutottam, hogy az egyetlen modszer az lehet, ha drasztikus, amde egyertelmu lepessel probalkozunk. Mese, puszilgatas, be az agyba, lampaoltas, sotetben par mondat sutyorgas, es reggel talalkozunk. Azert a par hettel ezelotti kiserletem sem volt hiabavalo, ebben biztos vagyok. Elultette Dani fejeben a gondolatot, hogy mit is szeretnenk elerni, mit varunk tole. A babajaval mar ezutan a probalkozas utan azt jatszotta, hogy lefektette, es kozolte vele, hogy "Lujzi alszik, Dani kimegy. Aludj jol Lujzi!". Csakhat persze amikor az en szambol hangzottak el ezek a mondatok, az sokkal nehezebb volt Daninak...:)

De mostmar szerintem kijelenthetem, hogy sikerult :))))))) Csodak marpedig vannak!!!!
Es ekkor megszolal racionalis enem, es vmi olyasmit dunnyog, hogy persze-persze, vannak csodak, de azert ha egy kicsit atgondoltan besegitunk es cselekszunk, akkor fura mod ezek a "csodak" joval konnyebben tortennek :) de igazabol a vegeredmeny szempontjabol ez teljesen mindegy :)))