Tuesday, 19 July 2011

Dani es a [minek is nevezzem...]

Irhatnam azt, hogy Dani es a hiszti. Ahogy korabban is irtam mar ilyet.
De egyre inkabb nem akarodzik hasznalni ezt a kifejezest. Biztos van bennem vmi zsigeri elutasitas ez irant, amit pedagogus Anyukamtol kaptam, szerinte olyan, hogy hiszti, nem igazan letezik, a sirasnak, duhkitoresnek mindig oka van. Hat igen, hisztinek hivni kenyelmesebb megoldas, mint kitalalni, mitol van.
Meg nekem vhogy az van hiszti neven a fejemben, amikor a gyerek nagyon akar vmit es nem kapja meg, na es ettol ordit a hatan porogve. Daninal meg ugy latom, inkabb az a problema, hogy maga sem tudja, eppen mit akar...

Akarhogy is nevezzuk ezeket [duhkitores? dac? akaratossag? elveszettnek erzi magat?], most eppen nagyon erosen dolgozunk azon, hogy kitalaljuk, Danci miert vesziti el mostanaban olyan sokszor a fejet, es miert van ez nagyon gyakran ebredes utan, es hogyan tudnank segiteni neki, hogy tuljusson ezen a nehez idoszakon...

A mult heten tortent peldaul az alabbi...Mar megint vmi, amirol nem is nagyon van kedvem irni, de hozza tartozik a mindennapjainkhoz, es hat nem lehet mindig csak rozsaszin maszlagrol beszamolni.(Meg hatha a szelektiv emlekezetem jotekony homalyaba vesz majd egyszer ez a szornyuseg, viszont a tapasztalat lehet, jol jon majd kesobb... bar inkabb ne legyen ra szukseg ujra...)

Kedd este tortent, hogy Dani kb fel 11kor aludt el a szokasos 8-8.30 helyett, Norbi kezeben (ami kb kisbabakoraban sem fordult elo soha...) addig szinte vegig orditott, nyuglodott, teljesen kikeszultunk, hogy vmit nagyon elcsesztunk ezzel az egesz gyereknevelessel. Pedig azt hittuk, mindent jol es kovetkezetesen csinalunk... De aztan masnap tisztabb fejjel ugy gondoltam, hogy valoszinuleg a betegseg, a magas laz csinalta ki es nagyon faradt volt, meg lehet, ehes is, mert napkozben szarul volt, alig evett, estere meg jobban lett, lefekves elott kapott lazcsillapitot ujra, gondolom, az is hatott. Es amikor Norbi kinjaban felvitte a vacsorajat magaval Dani szobajaba, mert ha kijott tole, akkor orditas volt, de mar majd ehen halt, akkor Dani egy jo nagy adag kajat benyomott...
Aztan ezutan a musor utan reggel kelt 6.30kor...
Az egesz kezdeten, olyan 7 ora korul, megvolt Danci elso ajtocsapkodasa is. Ekkor meg tudtunk rohogni, par oraval kesobb mar nem...
Konkretan a nappalibol kivonult Dani nyavogni a vendegszoba kanapejara, majd egy par perc mulva csak azt hallottuk, hogy az ajtot is bevagta maga utan :))) Annyira rohogtunk (persze nem hangosan, nem akartuk, hogy Dani meghallja, csak csendesen fulldokoltunk :)))), bakker, csak 2 eves, mi lesz itt kamaszkorban????

Napkozben rendben van minden, de az ebredes utan (reggel es a delutani alvas utan) mindig necces, na meg az este, amikor mar faradt.

Otleteltunk Norbival, hogy milyen strategiat kellene kovetnunk, milyen trukkoket kellene bevetnunk, hogy ez elmuljon, mert ez igy iszonyuat rossz, Dani is es mi is szenvedunk tole, hogy nem tudja/tudjuk kezelni az erzeseit. Es mivel a legtobb ebredes utan van, egyszeruen nincs semmi elozmenye, nem tudjuk megakadalyozni, figyelmet elterelni, mert Dani sirva ebred, es amint belepunk a szobajaba, mar semmi nem jo, ha nem megyunk be, az sem jo, csak sir es kiabal es csapkod...

A kovetkezo otleteink voltak:
Ehes - mert egy csomoszor csak kekszet akarna enni vacsorara, semmi ertelmeset, es en is kifejezetten kocsog vagyok ehesen (hogy egy baranom kifejezesevel eljek :)). De sajna olyankor is ebredt mar kiabalva, magabol kikelve, amikor jol bekajalt lefekves elott. Egy baratnom mondta, hogy az o kisfia rogton az agyban ebredes utan megissza a tejet, utana indul a nap. Hat egyelore ezt nem probaltuk, mert ez meg elegge ellenkezik az elveinkkel, agyban eszunk-iszunk...

Szomjas. Esetleg vizet kesziteni az agya melle, hogy tudjon inni akar ejszaka is. Ezt egyelore elvetettuk, nem szokott lefekvesnel, vagy ejjel inni, nem biztos, hogy erre ra akarjuk szoktatni...

Faj a foga - hiaba bujt mar ki az utolso ragofog is, meg nincs egeszen kesz, lehet, ez okozza a bajt. Ha sirva ebred es azzal inditunk, hogy felajanljuk, bekenjuk a fogat fajdalomcsillapito zselevel, az neha segit, lecsillapodik tole, de sajna nem mindig...

Mindent csinalni a megszokott rendben akkor is, ha ordit. Tehat peldaul a reggeli ebredes utan felhuzzuk a redonyt, kivesszuk az agybol, tiszta pelus, pizsi levesz, nappali ruha fel, es lemegyunk a konyhaba reggelizni. Akkor is, ha ez kozelharcot jelent. Hat ezt kiprobaltuk, ketten Norbival vhogy feloltoztettuk a kapalozo es bombolo Dancit, soha tobbet... rettenetes, szornyu, nem is talalom a szavakat, mennyire sajnaltam a magan kivul levo Danit, ahogy szinte tepte volna le magarol a ruhat, mi meg csak azert is feloltoztettuk es levittuk a nappaliba... ilyet soha tobbet, de tenyleg.

A kedvenc bekat pelenkazni, feloltoztetni reggel ebredes utan, hatha ez meghozza Dani kedvet is. Na ez bejott :) Nem konkretan az oltoztetes, de hogy a beka eteti Danit kanallal, beka mossa meg a fogat, a beka mar megy furdeni, akkor Dani is, stb. Egy egesz delutant es estet a bekaval nyomtunk vegig, iszonyat faraszto, de Dani ordibalas nelkul vacsorazott es furdott, ami igen nagy ertek mostanaban :)))) meg aztan amikor Dani hirtelen kiesett a szerepebol, akkor siman megfogta a kanalat es evett egyedul :)))) Masnap azert mar nem volt olyan mindenhato a beka, de nem is volt ra nagyon szukseg. Mintha Dani rajott volna, hogy tenyleg igyekszunk megerteni, mit szeretne, rahangolodni az o sajat elkepzeleseire. Bekat nagy becseben tartjuk azota is :)

Kopogni az ajtajan, amikor ebredes utan belepunk hozza. Ezt alkalmazzuk, es ugy tunik, ez is segit. Vegulis, ertheto, ha jol esik neki, hogy nemcsak ugy berobbanunk a szobajaba.

Poratka az agyban. Ettol allitolag folyamatosan szaraz az ember torka, kohog, stb. Es ha ilyen kellemetlensegekkel ebred az ember, hat megertem, ha bal labbal kel fel. Hat Dani sokat beteg, lehet ettol? Ugyhogy most full nagytakaritason esett at az agya. Igaz, ami igaz, 5 napja nem kellett elovennunk az orr porszivot, ilyen kb tavaly nyaron volt utoljara, de lehet, a mult heti magas laz irtotta ki a bacikat, ki tudja.

Beulni melle a kisagyba es egyutt hivni Papat/Mamat. Hatha ezen ugy meglepodne, hogy abbahagyja a sirast :) Mert mindig mondjak, hogy bele kell helyezkedni a kisgyerek nezopontjaba, fizikailag is. Hat ez egy jo lehetoseg lenne. Ezt vegul eddig nem probaltuk, de lehet, sor kerul majd ra...

Vmi zaj a szomszedbol/utcarol felebreszti. Vele aludni egy ejszakat, hogy ezt kideritsuk, mert latszolag kialvatlanul ebred midnen reggel kb 6.30kor, es nem lehet mar visszaaltatni. Vegul mult heten penteken sikerult visszaaltatni, aludt 9.30ig, azota mintha kicsereltek volna. Szoval lehet, a kialvatlansag volt az egyik gond.



Viszont az utobbi par napban sokkal jobb a helyzet. Ami (szerintem) segithetett: itthon volt Dani egesz mult heten, velem es Emmaval, ez biztosan segitett, mindent egyutt csinaltunk, turelmes voltam vele, nagyon figyeltem ra. Aztan, vegre egyszer kialudta magat, azota kb 7.30kor kel minden reggel, azaz egy oraval tobbet alszik minden nap, mint az elmult idoszakban. A laz ugy tunik, vegre kiirtotta a kohogos-orrfolyos betegseget, mar 5 napja nem kellett orrporrszivo, ennek is nagyon orulunk. Itt volt Nagymama es Nagypapa is, ez az extra figyelem is biztos nagyon jot tett Danci pici lelkenek :))))

Ami biztos, hogy a kisteso erkezese, es a terhesseg utolso idoszaka nem volt konnyu neki, vhol ennek ki kell jonnie. Aztan, hogy ezt mi rontotta tovabb - hat csak talalgatni tudunk, de mint a fentiekbol is latszik, otleteink vannak. Es igyekszunk minden probleman segiteni...

Ami a fentieken kivul az utobbi napkban tortent:
Penteken Dani elkezdett mondatokban beszelni, es egesz nap mondja :) Ilyen durva hatasa lenne, hogy hetfo ota itthon volt velem, es csak egy nyelven kapja a napi adagot? Mindenesetre nagyon hirtelen tortent, egyik naprol a masikra, lehet, ez is nyomasztotta mar, kikivankozott belole :))))
Aztan szombaton eleteben eloszor tudatosan belepisilt a bilibe, nem csak veletlenul elkaptunk par cseppet.
Aztan vasarnap bele is kakilt :)))

Hat csoda, ha ennyi ujdonsag kikeszit egy 2 evest?????

No comments:

Post a Comment