Emma elso napjai a korhazban

EmmaBogyi egyre szebb. Orarol orara simul ki az arca.

Az amugy baj, ha neha veletlenul Daninak szolitom? :)))))

Szules utan, amikor rogton a hasamra tettek, hosszasan panaszkodott, aminek igazabol orultunk, megnyugtato volt a siras, hogy minden rendben van vele. Megertem, hogy el kellett panaszolnia, mennyire nem akart kijonni. De azota ugy tunik, megbekelt a helyzettel, az elso napok nagyon nyugodtan teltek. A masodik ejszaka volt kicsit nehezebb, ekkor kezdte Emma pocakja a tejet emeszteni, a zoldes-feketes magzatszurok helyett mar sargas anyatejes kakit produkalni, es ez bizony jart nemi pocakfajassal. De azota ugy tunik, egyre ugyesebben emeszt a baba-pocak, es mar nem csak suru, amde keves elotejet, hanem vmi emberibb mennyisegu tejet is produkalok Emma szamara, amit o mohon nyeldekel.
Hal'Istennek rogton tudott szopizni, az elso probalkozastol kezdve, ez hihetetlen elmeny es megkonnyebbules volt azok utan, hogy Daninal 5 hetbe telt, mire igazan rahangolodtunk egymasra.

Egeszen biztosan a sikeres szoptatas-kezdetnek is szerepe van benne, hogy testileg-lelkileg sokkal jobban erzem magam, mint Dani szuletese utan. Vhogy tobb energiam van, a gatsebemet alig erzem, van etvagyam, nem vagyok annyira faradt (na jo, azert tobb alvast el tudnek kepzelni, de majd mindent a maga idejeben :)), nem vagyok egyaltalan rossz kedvu, es vhogy mar most hatalmaba keritett az “anyanak lenni jo” erzes. Persze, Dani miatt ez folyamatosan ott van, de Emma fele is ezt erzem. Igaz, o ugye mar masodikkent nem a nullarol indult :) Anno Daninal vhogy sokkal faradtabb es megviseltebb voltam szules utan, enni sem tudtam rendesen, allni is iszonyat faraszto volt, mintha minden izmom elsatnyult volna, a gatsebem is sokkal jobban fajt, ugyhogy ulni sem volt az igazi, es hat, mivel a szoptatas nem ment, ezert elegge el voltam keseredve, nem ertettem, hogy hol marad az az ujsagokban is lathato hatartalan boldogsag, amit rogton a szules utani elso naptol erezni kellene – legalabbis az alapjan, amit a mindenfele reklamok, baba-mama kepek sugallnak. Aztan persze eljott az is, de az eleje azert nem volt konnyu es rozsaszin.

Jart itt rogton elso nap a gyerekdoki is. Azt mondta, hogy a jobb csipoje kicsit kattog, ami lehet attol is, hogy gyengek az izmai, de egy honapos koraban el kell majd vinnunk ultrahangra. Aztan a buksijan jobb oldalan van egy pukli, a doki azt mondta, egy hematoma, aminek kb 2 het alatt kell elmulnia. Illetve Emma is, mint anno Dani jobb oldalon tartja a fejet, eddig konkretan egyetlen egyszer lattam, hogy kozepre forditotta, ha ez nem javul par nap mulva, akkor meg kell majd nezetni egy osteopathtal, mint anno Danit is. Ugy tunik, vhogy olyan a belso berendezesem, hogy minden gyerkunk jobboldalra“elfekszi a nyakat”, mire megszuletik :)

Igy a masodik nap vegere kezd egyre “egeszsegesebb” szine lenni Emmanak. Peldaul eddig a kis kezei szinte allandoan hidegek es kekes-szurkek voltak, kiveve szoptatas utan, amikor felmelegedett a testem melegetol. Mostmar legtobbszor szep rozsaszin.

A harmadik nap fontos esemenye, hogy Emma vegre hizni kezdett. Az elso ket nap veszitett a sulyabol, ami teljesen normalis dolog az ujszulotteknel, a szuletesi sulyuk 10%aig. Emma 3640grol 3350gra “fogyott” (foleg combbol, ugy lattam :)) de aztan a mai meresre sikerult 70gmal a tegnapi felett teljesiteni. Az, hogy megalljon a sulyvesztes, feltetele annak is, hogy hazamehessunk. Elvileg holnap megyunk is. Mar varom nagyon. Itt egy kep, amin eppen elegedetten elterul kaja utan:


Es eljott a negyedik nap (ha a szules napjat nulladiknak szamoljuk :)). Ma vegre megyunk haza!!!! A nogyogyasztol mar tegnap megkaptuk a beleegyezest. Emma sulya tovabb gyarapodott (bar pont a merlegeles elott kakkantott tele vagy 3 pelust zsinorban, mert kezdtem aggodni, hogy nem lesz meg az elozo napi sulya sem :)), es vegre itt volt az a gyerekdoki, akit valasztottam a korhazban, mert Daninal is o volt es nagyon szimpatikusnak, alaposnak talaltam, csak eddig szabadsagon volt. Nagyon reszletesen megvizsgalta Emmat. A buksijan a pup szerencsere mar eltunt, a fejet is forditja mar neha. A szemeben a pici veres pottyok teljesen normalis jelenseg, a szules kozben megpattant egy er, par het, es el fog mulni. Doki szerint mar nem kattog a csipoje, de a gyerekdoki ugyis havonta nezni fogja. Vettek vert is Emmatol, azzal is minden rendben. Szerencsere a besargulast is megusztuk, egy egesz picit lett sargas a bore, de nem annyira, hogy “szolariumba” tegyek. Hallasvizsgalatot is csinaltak, ez is rendben van. Ugyhogy a gyerekdokitol is megkaptuk az ament, 2 korul jott is ertunk Norbi.

Ami ezeken kivul hatra volt, hogy Danirol is csinalt egy profi fotos kepeket a korhazban, es nagyon szerettem volna, ha Emmarol is keszulnek ilyen kepek. Ez a fotos elvileg minden nap jon es vegig jarja az uj babakat, csak ugye pentek delutan szuletett Emma, azota pedig 3 napos unnep volt, ugyhogy a fotost gyorsan a hazaindulas elotti percekben kellett levadaszni. De szerencsere sikerult, remelem, jok lesznek a kepek. Emma nagyon jol turte a fotozast – konkretan vegig aludta az egeszet, csak kicsit grimaszolt neha meg olyan pozokba allitotta a szajat, mintha csomot kotottek volna ra :)))) Kivancsi vagyok mar a kepekre nagyon.

Ezek utan raadtam Emmara ugyanazt a rugdalozot, amiben Danit is hazavittuk a korhazbol - csak, hogy igazsagos legyen ez is :), szerencsere egy unisex rugdalozorol van szo :) - es mar indultunk is. Emma vegig aludta az utat az autoban, ami nagyon jo, mar csak azert is, mert igy, hogy 2 gyerekules van hatul isofixes alappal rogzitve, hat kb Dani talan be tudna ulni kozepre a 2 ules koze, de egy felnott semmikepp. Remelem, Emma Danirol vesz majd peldat, aki mar rutinos autos, es nem fog annyit panaszkodni, mint Dani az elso harom-4 honapban...