Miert kell nekem mindig mergelodni, zsortolodni, elegedetlenkedni, puffogni, stb. es mindezzel az oruletbe kergetni magam es a korulottem eloket?????

Mert sajna mostanaban nagyon sokszor vagyok ilyen, es ez egyre inkabb zavar...

Egy pelda tegnaprol. Dani ugye nagyon beteg volt, es a betegseg alatt teljesen jol megvoltunk, de a gyogyulas fazisaba lepve egyre nehezebben tudtam vele turelmes lenni. En is biztos faradtabb vagyok a sok izgulas miatt, meg Norbi sincs itthon, ez altalaban nem tesz jot a lelkiallapotomnak, es egeszen biztos, hogy Dani sem erzi teljesen jol magat, azert 40.7 fok meg 3 nap alig eves, meg utana kiutesek az egesz testen es az antibiotikum kura, na meg egy 17. dudorodo fogkezdemeny, ami mindezt tetozi, nyomot hagy az emberen... De hiaba tudom, hogy o a beteg es a kicsi, es en vagyok az egeszseges es a felnott (igaz terhes felnott, ami azert kicsit arnyalja a kepet ;)), nekem kell okosnak es turelmesnek lennem, hat bevallom hosiesen, ez nem mindig sikerul olyan tokeletesn, mint szeretnem. Es most, hogy tudom, hogy szegeny labadozo Daninak milyen rossz lehet, duplan bant a dolog... meg egyebkent is, vegre itthon vagyunk egyutt, Dani nincs bolcsiben, es akkor az en hulyesegem miatt ahelyett, hogy egesz nap orulnenk egymasnak, csomoszor felkapom a vizet azon, hogy foldhoz vag dolgokat, kionti a kajat, a maradek innivalot, hiaba szolok neki vmiert, csak azert is megcsinalja, stb. (azert abban remelem, egyetertunk, hogy ezek tenyleg idegesito dolgok tudnak lenni, de azt en is elismerem, hogy ez sajna az eletkor velejaroja, es majd elmulik. De akkkor is, miert mindig nekem kell okosnak es higgadtnak lennem? Na jo, ez egy koltoi kerdes volt...) De sajnos nem tudom szo nelkul megallni, ha hatodjara vag vmit foldhoz, mert azt sem hiszem, hogy a kozony lenne a helyes magatartas, csak azert, hogy ne legyen neki erdekes az esetleg ideges reakciom es talan ha ezt nem latna, akkor nem csinalna ujra. Nem egyszeru...

Tegnap delutan elindultunk a boltba. Persze meterenkent araszoltunk csak elore, ami nem is volt baj, mert erre keszultem, hogy mindent megnezunk, visszafele is haladunk neha, stb. De aztan amikor a kb 6. kapualjba ment be es kopogott az ajton, es csak akkor volt hajlando tovabb jonni, ha mondtam, hogy hello, a mama most akkor indul es kikerultem a latoterebol, akkor azert mar kezdtem kicsit ismet turelmetlen lenni. Es ekkor meglattam egy anyukat a kovetkezo hazban levo uzlet elott, amint eppen a 2 lepcsofokon probalta felugyeskedni a kb 14 eves, jol lathatoan szellemi fogyatekos es mozgaskorlatozott tolokocsis lanyat. A kislany nagyon szepen volt feloltoztetve, vidam szinekbe, a tolokocsi is vidam, szines, csajos takaro a lany laban, ami alol fajdalmasan logott ki az a fajta cipo, aminek az egyik labon durvan vastagabb a talpa, mint a masikon... De ez is piros-kek szinekben, szoval egy pillanat alatt latszott, hogy mindent megtesznek a kislanyert a szulei. Gyorsan felkaptam Dancit es mentem, hogy segitek neki, de mire odaertem, Anyuka az utolso mozdulattal vhogy fellenditette a tolokocsit a lepcso tetejere, es csak annyit mondott teljes bekeben es mosolyogva, hogy nagyon koszoni, mar sikerult es hogy altalaban nem okoz ez nekik ennyi problemat.

Hat en iszonyatosan elszegyelltem magam. Ez az Anyuka a beteg kislanyaval, meg a sugarzo, bekes, nyugodt mosolyaval, en meg az egeszseges, okos kisfiammal zsortolodve es szemrancolva... elbogtem magam ott helyben, szornyu erzes volt... a sajnalat, hogy miert vannak beteg gyerekek, meg a buntudat, hogy miert nem tudok neha egyszeruen turelemmel tullepni dolgokon...Es az orom, hogy Dani ep es egeszseges...

Ezutan lehiggadtam, nyugodtan elmagyaraztam Daninak, hogy most jo lenne, ha kicsit beulne a babakocsiba, amig bevasarlunk, de hogy utana ujra kiszallhat es setalhat majd, mert tudom, hogy szeret setalni. Es csodak csodaja, megertette, egy nyikkanas nelkul beult.

Ezek utan tegnap ujra megerosodott bennem az elhatarozas, hogy ezen a hulye mergelodos-zsortolodos hozzaallasomon azonnal valtoztatni kell.

Egyelore a kovetkezo lehetosegek jutottak eszembe:
Citromfu tea a maga nyugtato hatasaval, ahogy Anyukam javasolna. Tegnap ittam is vagy fel litert, megneztem, lehet terhesen is :).

Nyugalom, ahogy Buddha is csinalja, vagy egyszeruen csak a Buddha-Buddha-Buddha „mantra ismetelgetesse“ :)))) – ahogy Anita baratnom csinalja.

„Tanuljunk meg orulni annak, ami a mienk“ Idezet a Nok Lapjabol, Schaffer Erzsebet rovatabol [most hirtelen nem akadt NL a kezembe, de remelem, pontosan irtam]. Es milyen igaz.

Vagy sport. Ami tudom, hogy rajtam nagyon sokat segit, es azt is tudom, hogy mostanaban semmit nem sportolok, es hogy kellene. Elo is veszem a kismama-torna DVDt, lehet, Dani is viccesnek fogja talalni. Majd beszamolok! :)