Ha be akarjuk rakni a babakocsiba, akkor ordit. P(edig 1 honapja meg hogy vartuk, hogy onalloan akarjon kozlekedni vegre... :)) Es hat egyelore azert mi vagyunk az erosebbek, szoval be tudjuk tenni, ha arrol van szo, de azert asszem ha majd egyszer szeretnenk otthon hagyni vegleg a babakocsit, akkor nem az a legjobb megoldas, ha mar Dani kezdeti onallosodasi probalkozasait letorjuk, es elvesszuk a kedvet az egesztol. Meg ugy egyaltalan, nem tul felemelo erzes egy voros fejjel ordito, magat megfeszito, kapalozo gyereket mindenaron bekenyszeriteni a babakocsi biztonsagi ovei ala...:(
Ezenkivul, ha mar egyszer gyalogolni akar, akkor gyalogoljon, vagy beulhet a babakocsiba. Legalabb arrol probaljuk meggyozni, hogy harmadik valasztasi lehetoseg nincs, mi nem fogjuk cipelni. De aztan persze reggel, mikor csak nem haladunk semerre, akkor sajna gyakran az lesz a vege, hogy Norbi cipeli a feneket.
Ugyhogy asszem elegge ellentmondasos uzeneteket kozvetitunk a gyerek fele (gyalogoljon egyedul, de ne mindig; nem cipejuk a feneket, de aztan neha megis), de sajnos nincs mindig idonk meg turelmunk Elnok Ur minden ohajat kielegiteni...
Ugyhogy most ott tartunk, hogy reggel otthonrol indulaskor mar meg sem probaljuk betenni a babakocsiba, elindulunk, es meglatjuk, mi lesz, altalaban babakocsi lesz belole kis tiltakozas utan, vagy Norbi gyur egy kicsit bicepszre. Hazafele a bolcsibol mindig megkerdezem, hogy akar-e beulni a babakocsiba, nagy ritkan beul, de leggyakrabban innet is gyalog indulunk, bar aztan elobb-utobb babakocsi lesz belole, mert egy faradt kisgyerek meg egy faradt anya parosa nem mindig a legbiztonsagosabb kombinacio...
Azert van egy nagyon jo hir is: Dani tegnap teljesen egyedul gyalogolt haza a bolcsibol!!!! Nem gyoztem dicsergetni, hogy milyen ugyesen szedi a labait es milyen buszke vagyok ra es mennyire orulok neki!!!! (es en sem oregedtem egyetlen napot sem, nem vesztettem el a turelmem egyszer sem, ugyhogy termeszetesen elso sorban Danira vagyok buszke, de azert a sajat teljesitmenyem is nagy orommel tolt el :))))Es egesz jo idot futottunk, kb 25 perc volt. Elindulni a helyes iranyba kicsit nehez volt, de utana mar nem akart mindenfele plusz kanyarokat beiktatni. Lehet az segitett, hogy mar sotet volt, igy vhogy nem volt annyi izgalmas dolog, meg ho van, amiben Dani imad gyalogolni, ugyhogy mindig becelozta az ujabb havas reszeket es szepen ment elore. Mit neki szarazra lapatolt/sozott jarda :))) Azert nagyon elfaradt, de nem akarta, hogy felvegyem, es persze a babakocsiba sem akart beulni, ugyhogy nem is eroltettem, az en taskam utazott a jo meleg labzsakban :)
Amire rajottem: ha a kezet akarom fogni - es hat persze, hogy akarom, hogy ne csellengjen mindenfele - attol nagyon ideges lesz, nem engedi egyaltalan, ezt tudtuk eddig is. Viszont ha a hata kozepere tett tenyerrel probalkozom, attol szepen elindul a helyes iranyba, egesz jol lehet terelgetni. Csak k'va nagyot kell hajolni hozza, de az mar az en bajom... Aztan, ugy tunik, a teli csizmaja nagyon jol tartja a bokajat, mert sokkal ugyesebben megy benne, mint a magas szaru cipojeben, pedig feltem tole, hogy idegesiteni fogja, hogy erosebben fogja a labat. Hat nem :) Ezen kivul az enekles, mint annyi mas esetben, itt is segit :) Es kezdi megerteni, ha azt mondom, hogy ez nem a mi autonk, nem tapizzuk ossze, ez nem a mi hazunk, nem megyunk be, stb. Bar ezt az eredmenyt azert nem merem elkiabalni, lehet, csak azert mukodott egeszen jol tegnap, mert sotet volt.
Es akkor egy kep ma reggelrol: Dani eppen kozmunkat vegez bolcsibe menet - letakaritja a havat az utcai padrol:)
No comments:
Post a Comment