Visszateres a munkaba

Daninak mostanaban kicsit sok nehezseggel kell megbirkoznia, csupa olyan dologgal, amiket nem igazan ert, de a kovetkezmenyuk az, hogy kevesebbet latja az imadott mamat. Es ez utobbit viszont nagyon is jol erti, es emiatti nem-tetszesenek hangot is ad. Szerencsere egyre kevesbe, es szerintem jo uton haladunk affele, hogy megertse, a mama nem tunik el orokre, csak varni kell kicsit, es ujra elo fog kerulni. Neheziti a dolgat, hogy az ennyi idos babak mit sem sejtenek a jelen-jovo ido kontinuumrol, viszont emlekkepeik mar kezdenek lenni, es nem csak azon a szinten, hogy ha meglat egy dolgot, akkor felismeri, hogy ezt mar lattam, hanem ugy is, hogy ha hinayol valamit, akkor annak a kepe meg is jelenik a fejeben, tehat ha hianyolja a mamat, akkor bizony lelki szemei elott mar ott lebegek :) (nalam ehhez sokkal jobban ertok ezt sokkal szebben es szabatosabban tudjak elmagyarazni, de a lenyeget talan sikerult leirnom :))

Mert itt volt ugye a bolcsi beszoktatas elso kore. Aztan jott a betegseg, amikor vegig vele voltam ugyan, de arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy egy beteg baba anya-igenyet akkor sem lehet kielegiteni, ha allandoan mellette vagyok. Aztan hetvegen – tudatosan – sokat volt Norbival kettesben, majd megerkezett a Nagymama, hetfon vele es a papaval mulattak az idot, aztan nem eleg, hogy a mama kedden is ugyanugy elment dolgozni, mint hetfon, raadasul mar a papat is magaval vitte. Teljesen ertheto, ha egy 10 honapos fejeben ez az eddigi jol megszokott kis eletenek teljes felborulasat jelenti.

Ehhez kepest szerintem Dani nagyon siman vette az akadalyt, igy a 4. munkanapomon talan mar mondhatok ilyet… Ebben szerintem sokminden kozrejatszik.

Egyreszt, ahogy mar irtam, nem idegen helyre vittuk idegenek koze, mint ahogy az a bolcsinel volt, hanem tulajdonkeppen hozza jott egy vendeg. Ez azert egeszen mas helyzet.

Anyukammal az masodik perctol kezdve haverkodnak. Azert csak a masodik perctol, mert az elso percben Anyukam a repteren Danit puszilta meg elsonek, azelott, hogy bennunket Norbival udvozolt volna, ami teljesen termeszetes egy nagymamatol :), de Daninak igy nem volt lehetosege helyere tenni a papa es a mama kapcsolati halojaban ezt az idegent, ezert kitoro orom helyett inkabb a papa mellkasaba furta az arcat es gyanakvoan nezegette Anyukamat. De aztan ezt gyorsan rendeztuk :)

Aztan, Anyuval gondosan atbeszeltuk Dani napirendjet, es Anyukam ezt katonas kovetkezetesseggel igyekszik is betartani, ugyhogy Dani megszokott cselekveseinek a sora tulajdonkeppen teljesen ugyanaz, mint amikor en vagyok vele otthon. Szerencsere nevelesi elvekben egy hullamhosszon vagyunk, ugyhogy semmi vita nincs olyasmikbol, hogy mennyit kell olbe venni a babat, hagyjuk-e sirva elaludni, melyik etkezesre kapjon zoldseget es mikor gyumolcsot, mikor fekudjon le aludni, es sorolhatnam a tipikus problemas pontokat.

Ezen kivul Dani egeszen biztosan erzi a maga kis mindenre erzekeny receptoraival, hogy Anyuban maximalisan megbizunk es hogy teljesen nyugodt szivvel hagyjuk ott reggel. Ma mar csak akkor sirt egy picit, amikor Anyu kezebe adtam (mar nagyon jol tudja, hogy ha mind a negyen gyulekezunk a lepcso korul, akkor bizony papa es mama hamarosan el fog tunni, ilyenkor izgatottan izeg-mozog a kezemben, szigoruan az en kezemben akar lenni, es lehetoleg talal rajtam vmi birizgalni valot, hogy addig is maradhasson, amig azt a valamit meg nem tanulmanyozta, ma pl a gyongysorom volt az aldozat…), de mire leertunk a foldszintre, mar nem sirt. Utana a haz elott integettunk az ablakbol leskelodo Daninak es Nagyinak, elso nap abba sem hagyta eddig a sirast, masodik nap az integetesnel kicsit ujra sirni kezdett, ma mar nem is kezdett ujra sirni.

Barcsak a bolcsi beszoktatas is ilyen siman menne majd…

A ma esti izgalom egy talalkozo lesz, ugyanis most jon hozzank egy baby sitter lany, aki esetleg majus masodik feleben vigyazna majd Danira. Majd beszamolok…